bardóczi ákos webleletei

Nemrég adta hírül a BBC, hogy az FBI máig nem tud hozzáférni a tavalyi San Bernardinoban történt terrorcselekmény egyik elkövetőjének mobilján tárolt adatokhoz, ennek kapcsán pedig érdemes újragondolni, hogy valóban jó-e, ha a lakosság számára olyan erősségű titkosítási eljárások érhetők el, amik nehezíthetik a bűnüldözés munkáját. Az erős titkosítást alkalmazó cégek azzal védekeznek, hogy nem gyengíthetnek a titkosításon, mivel ezzel azoknak a dolgát is megkönnyítenék, akik illetéktelenül akarnak hozzáférni más titkosított adataihoz.

Nem tudom, hogy ez mennyire vita, viszont, hogy a hozzáértők körében már rég nem kérdés, az biztos. Az ilyen "vitákban" az a közös, hogy érdemben úgyis csak az tudna hozzászólni, aki tisztában van a magántitokhoz fűződő jogok és a bűnüldözés természetével, ehhez képest hozzászól boldog-boldogtalan, holott sokszor - mint például ebben a konkrét esetben - eléggé egyértemű a helyzet.

Azt nem tudni ugyan, hogy mennyi ember mászkálhat az utcán, aki például az ISIS kedvéért szivesen robbantgatna, ha arról van szó, amiben viszont biztosak lehetünk, hogy nagyságrendekkel kevesebb, mint olyan ember, aki semmilyen törvényt nem sért meg és joggal várja el, hogy az adatait biztonságosan, adatlopástól védve tárolhassa, aminek legkézenfekvőbb módja a titkosítás. A jogi berendezkedésnek pedig a közjót kell szolgália, a közjónak márpedig a többséget kell támogatnia. Prózaiabban fogalmazva: eléggé nagy hiba lenne úgy törvényteket hozni, hogy az szembemenjen gyakorlatilag mindenkinek az elemi érdekeivel azért, hogy egy-egy igen súlyos, tízezerelékes vagy kisebb valószínűséggel bekövetkező bűncselekmény utólag vizsgálható legyen.

Ha eljátszunk azzal a hajmeresztő gondolattal, hogy törvénybe foglalva korlátozzák a titkosítási technológiák maximális erősségét, mindenkinek az adatai veszélynek lennének kitéve, több-kevesebb hozzáértéssel bárki belenézhetne más adataiba, amivel akár elképzelhetetlen káosz is keletkezhetne egy olyan világban, ahol egyre nagyobb mennyiségű személyes információ koncentrálódik a neten és különböző kütyükön. Hogy az üzleti szektor szereplőinek üzleti titok megtartásához való jogával ne is bonyolítsam a képet. Még ha a titkosítás nem is lenne kimondottan gyenge, csak jóval gyengébb, mint amilyen elvárható, akinek eléggé fontos lenne megszereznie egy haragosa vagy ellenérdekelt üzletfele titkosított adatait, csak kibérelne egy szuperszámítógépet, esetleg teljes szuperszámítógép gridet, felkérne egy szakit és a megfelelő összeg kifizetése után már másnap reggelre hozzáférhetne más bizalmas adataihoz. [A cloud computing korában ugyanis akár egy éjszakára is kibérelhető egy vagy akár egy teljes ún. fürtnyi szuperszámítógép, a bérbeadók pedig természetesen nem néznék, hogy a bérlő miért is bérelte ki.]

Hasonlóan ahhoz, hogy a halálbüntetés visszaállítása rendszerint akkor vetődik fel, miután történik egy olyan erőszakos bűncselekmény, amin teljesen érhető módon felháborodik a lakosság, itt is arról van szó, hogy ami elsőre ésszerű ötletnek tűnik, valóságban hajmeresztő badarság lenne. A halálbüntetéssel kapcsolatban ismert, hogy ilyen-olyan eljárásjogi hibák miatt nem egyszer ítéltek már halálra valakit, azaz a kockázat ugyan kisebb, de a következmény az érintettre nézve elfogadhatatlan. Ha arról van szó, hogy alkalmazható lenne-e gyengébb titkosítás, amin a bűnüldöző szervek, de ugyanígy a többé-kevésbé ügyes vagy pénzes alakok számára is hozzáférhető lenne, ami titkosított, a magántitok illetéktelen számára való elérésének kockázata relatív kisebbnek tűnik viszont akár tömegesen is bekövetkezhetne, ami kétségtelenül elfogadhatatlan. Azaz egy ilyen korlátozás aránytalan áldozat lenne azért, hogy egy-egy bűncselemény utólag könnyebben vizsgálható legyen vagy a bűnüldözés proaktív-preventív, valamilyen szintű tömeges megfigyelésen alapuló módszerei egyszerűbbé válljanak. Ráadásul semmilyen garancia nincs rá, hogy ezeket az adatokat a bűnüldöző szervek használnák a leghatékonyabban, nem pedig paramilitáris szervezetek például.

Természetesen minden olyan eset, amikor ártatlan emberek halnak meg, végtelenül szomomrú. Ugyanakkor az értelmes törvényhozó, szakértő, amelyik képes tömegben gondolkozni, tisztában van azzal, hogy a jogi- és technológiai környezet, ami ezt lehetővé teszi, mégiscsak így tudja szolgálni hatékonyabban a közjót, a közbiztonságot. Alighanem sosem fogjuk megélni, hogy ezt minden újságolvasó ember megértse és el is fogadja.

Kép forrása: BBC, ieet.org

Képzeljük el azt a prózaian egyszerű szituációt, hogy valamilyen okból tudnunk kell, hogy valakinek kik az ismerősei a Facebookon [2], viszont az érintett felhasználó letiltotta, hogy az ismerősei listája látható legyen. Persze, persze, egy kamu adathalász FB-kisalkalmazással ami az felhasználó “szives hozzájárulása” után lekérdezi mindezt, nem nagy bravúr. Viszont a Facebook alkalmazásfejlesztői környezetében [API] egyrészt nem tud mindenki (adathalász) szoftvert fejleszteni, másrészt ha a felhasználó explicite letiltotta, hogy kisalkalmazások a kontaktlistájához hozzáférjenek, mindez meghiúsul.

Ebben a posztban egy arcpirítóan egyszerű megoldást mutatok be, amin keresztül bárkinek a kontaktlistája lekérhető egyetlen programkód megírása nélkül.

Amikor egy szűz böngészőn keresztül – azaz nem pl. meghívóval – regisztrálunk a Facebookra, az illedelmesen felajánlja, hogy bővítsd az ismerőseid körét és onnan dob fel ajánlatokat ahonnan tud: a rendszer feltételezi, hogy a meglévő ismerőseid ismerőseit nagyobb valószínűséggel ismered, mint véletlenszerűen ajánlott felhasználókat, így eleve őket fogja ajánlgatni a jobb oldallécben. Könnyen belátható, hogy ha még nem nagyon léptél kapcsolatba senkivel és csak egyetlen ismerősöd van, az ő ismerőseit dobja fel – és, most jön a lényeg – teljesen függetlenül attól, hogy a meglévő ismerősöd a saját kontaktlistáját mások előtt rejtettre állította vagy sem. Azaz ha elegendő alkalommal frissíted az ajánlott ismerősök listáját, az összes ismerősdét kigyűjtheted, függetlenül attól, hogy azt elvileg láthatnád-e vagy sem, de a módszer még akkor is működik, ha a célfelhasználó az emlegetett kisalkalmazások számára az ismerősök leolvasását az API-n keresztül is tiltotta [1]. Ez mondjuk – számomra – abszolút nem új.

Amit viszont nemrég vettem észre, hogy, hogy a felvázolt esetben nem csak azokat a felhasználókat dobja fel ajánlottként, akik már a meglévő ismerőseid ismerősei, hanem azokat is, akiket ő ismerősnek jelölt vagy őt jelölték ismerősnek, de még nem igazolta vissza a kapcsolatot. Mindenki döntse el magában, hogy ez mennyire kínos, nekem csak egy leendő számítógépes nyelvész kérdése jutott eszembe: “ez most bug vagy feature?”.

Ismétcsak azt tudom mondani, hogy egy közösségi szolgáltatásban teljesen fölösleges a privacy settings-szel és a hasonlóan szépnevű audience selectorral játszani, hasonlóan ahhoz, ahogy a képek láthatósága is kijátszható volt látható minden más is vagy így vagy úgy, legfeljebb az lehet kérdés, hogy egy-egy módszer mennyire ismert.

Nem kalandoznék el nagyon, de összességében ismétcsak azt tudom mondani, hogy nem az a megoldás, ha bojkottáljuk a közösségi webes szolgáltatásokat, hanem az, hogy csak olyan tartalmat töltünk fel, ami szigurúan publikus.

[1] ennek az egésznek természetesen semmi köze az API-hoz
[2] oké, persze ez sokkal egyszerűbb a LinkedIN-en vagy az iWiW-en, amíg van, ui. nyilván ezek általában átfednek
[3] haladó kérdés: az ismertetett logika + egy FB-sajátosság alapján hogyan kérdezhető le a teljes ismerőslista ha több ismerősöd van, de csak egyvalaki ismerőslistájára vagy kíváncsi, aki mindenki előtt rejtve próbálja tartani az ismerőseit. Megoldás jöhet kommentben és emailen egyaránt!

Nemrég az egyik téma iránt érdeklődő barátom szórakoztatott el azzal, hogy a Blackberry és az iPhone <!--3GS és alöflött --> által alkalmazott titkosítás esetlegesen megkerülhető, gondolom, mert van róla videó is a neten. Akkor azt mondtam, hogy tudomásom szerint nem nagyon és a neten utánaolvasva is valószínűsíthető, hogy a Blackberry és az újabb iPhone-ok encrypting-engine-je gyakorlatilag törhetetlennek mondható az AES-256  titkosítás révén, míg az androidos eszközök valamiféle titkosítást szintén támogat, ezt csak bizonyos esetekben alkalmazzák a fejlesztők saját alkalmazásaik számára.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy a legújabb, általam és nálam jóval okosabb bácsi-nénik által is ajánlott mobileszközökről nem nyerhető ki információ például akkor, ha azt célzottan ellopják. A rizikót ugyanis – hát persze, hogy megint – arcpirítóan egyszerű trükkök jelentik. Nevezetesen az, hogy ugyan a kriptomotor passphase, amit billentyűzárként is funkcionál egyben, teljesen érthető módon legtöbbször négy számjegy, amit viszont a felhasználó, ismétcsak érthető módon, nem sűrűn változtat meg. Belegondolva, hogy manapság már követhetetlen, hogy hány olyan helyen oldjuk fel az okostelefonunkat használat előtt, ami viszont be van kamerázva, a kameraképek közt pedig biztos van olyan, amin kivehető, hogy melyik négy számjegyet is adjuk meg feloldáskor. Mindez persze még mindig nem jelentene problémát, ha azokat sok esetben nem tudná megszerezni egy kellően jó social engineer dumával szinte bármilyen futóbolond mielőtt célzottan ellop egy mobileszközt a rajta lévő értékes adatok reményében, a tankönyvi példába illő webkamera kukkolási lehetőségekről nem is beszélve. Hiba lenne elfelejteni, hogy sok éve szinte töretlen az a trend, hogy még mindig kiugróan sok galibát még mindig a lenyúlt mobileszközök és a lenyúlt pendrive-ok okoznak, amivel kapcsolatban pontos adatot nem könnyű találni, főleg azzal kapcsolatban nem, hogy ezek közül mennyi esetben történik a lopás célzottan, kimondottan a rajta lévő adatok miatt.

Megoldásként mobiloknál a billentyűzár rendszeres változtatása ajánlható, ha úgy tetszik, egyetlen hatékony megoldásként persze az okosmobilon lévő rendszer rendszeres frissítése mellett. Ha már sikerült valahogy megértetni az érdeklődő ismerőssel, ügyféllel, kollégával, hogy az SSO-szerű beléptető szolgáltatások kényelmesek ugyan, még mindig túl sokmindenhez férnek hozzá, márpedig a felhasználó általában nincs tisztában vele, hogy túlzott könnyelműség lehet, ha egy új szolgáltatás használatánál új regisztráció helyett a facebook-os vagy Google accountos felhasználói nevével lép be, de az már egy más téma.

Webergonómiailag eléggé el van kefélve a beállítás, mert nem lehet azonnal megtalálni, ha valaki a régi FB-felülethez szokott hozzá. Ezért gondoltam belinkelem, hátha valakinek hasznos. 

UTÁNA

Nem mondom, hogy egyértelműen a tegnap tárgyalt téma kutatóinak nyomására, de a Facebook a mai napon a belépést követően kötelező érvényűvé tette a felhasználók adatainak felülvizsgálatát azok számára, akik még nem tették meg. A felhasználóknak a About me, Family and Relationships, Work and Education, Post I Create, Photos and Videos of Me, Birthday, Religious and Political Views, Email Addresses and IM, Phone Numbers, Address adatokról kellett dönteniük, hogy megtartják a régi beállítást vagy mindenkinek, azaz MINDENKINEK láthatóvá teszik a neten – hiszen mindenkihez nem juthatott el a FB-Myspace-nyitás híre. 

Most, hogy a napokban a Google lehetővé teszi a világ két legnagyobb közösségi hálózatán a tartalmak korábbitól teljesebb keresését, különösen aktuálissá vált megírnom ezt a posztot. A közösségi hálózatokkal kapcsolatos privacy téma tényleg annyira szerteágazó, hogy több, egyébként fontos részlettől el kell tekintenem egy ésszerű terjedelmi korlát betartása miatt.