Ha valaki rendszeresen böngészi a mobilos alkalmazásboltokat, biztosan találkozott már olyan appal, ami finoman fogalmazva lehetetlent ígér, de azért jó esetben nem veszi komolyan magát és ezt az apró betűs leírás tartalmazza is. Néha meg nem. Ezúttal az Apple Appstore-re szorítkozom, ami az androidosokat illeti, nos, ha valaki a Google Playről tölt le, örüljön neki, hogy nem valamiféle veszélyes hulladék, amit kap.
Emlékszem, láttam már olyan appot, ami a leírása szerint egy tetszőleges telefonszámot "bemér" és megmutatja a mobil annak a helyét: a felhasználó letölti, azért pedig, hogy ellenőrizze, működik-e, nyilván megadja a saját számát, amit egy gyors pozíciólekérdezéssel persze, hogy meg tud mondani az app, hiszen arra maga a felhasználó hatalmazta fel rá. Ha pedig a felhasználó nem totálisan idióta, eléggé gyorsan rájön, hogy egy mezei alkalmazással csak úgy lekérdezni egy tetszőleges mobil pozícióját mekkora nonszensz. Megint más szoftverhulladék például azt ígéri, hogy az ujjbegyet az érintőképernyőre téve megmondja a felhasználó pulzusát, ekkor meg alighanem egész egyszerűen nem esik le a júzernek, hogy erre miért is lenne képes egy egyszerű érintőképernyő. Ezekben az alkalmazásokban azonban közös többek közt, hogy grafikai szempontból eléggé színesek-szagosak, hogy vonzóvá tegyék őket, valamint olyan igényt elégítenek ki, ami a felhasználó számára különleges. Sokszor még az Apple alkalmazásboltja is felenged olyan appot, ami az apróbetűs részben nem tisztázza, hogy amit az app ígér, csak vicc.
Ebben a kategóriában pedig az abszolút aduász, a Sleep Cycle ami elvileg naplózza a felhasználó alvás közbeni REM-fázisait (!!) és abban az időpontban fog ébreszteni, amikor az a legkevésbé kellemetlen. Az alkalmazás leírása szerint lefekvés előtt csak töltőre kell tenni az iPhone-t, majd betenni a párna alá, aztán majd az accelerométer, meg a mobil ilyen-olyan szenzorai az apró mozgások alapján kikövetkeztetik, hogy a felhasználó milyen alvásciklusban is van. Itt már kezdhetünk gyanakodni: egyrészt a mobil szenzorai egész egyszerűen nem elég érzékenyek ahhoz, hogy a lepedő vagy párna apró elmozdulásait biztosan érzékeljék, másrészt pedig hogyan tudna következtetni egy alkalmazás az alvás finomszerkezetére ennyiből, ha ez sokszor még a jól felszerelt alváslaboratóriumok számára sem olyan egyszerű?
Ennek ellenére korábban ez az alkalmazás lett a legtöbbször letöltött fizetős alkalmazás az USA-ban, Japánban, Németországban, Angliában és hasonló óriáspiacokon, néhány milliós letöltéssel és a 89 eurócentes árral számolva pedig a kitalálója pofátlanul megszedte belőle magát.
Érdemes belegondolni, hogy mi is állhat a siker hátterében. A hiszékenységen túl egyrészt, ahogy korábban írtam, a látványos grafikai megjelenítés, mint például az alvásciklusokra hasonló görbék, egyszerűen vonzóak a felhasználók számára. Másrészt az alvás kellően misztikusnak tűnő dolog ahhoz, hogy ha valaki alváshigiénie szempontjából rendben van, akkor is kíváncsi legyen rá, ha pedig alvásproblémái vannak, na, akkor meg aztán hatványozottan. Ahogy arról sok más helyen már írtak, a súlyos betegségektől szenvedő emberek egy része hajlamosabbá válik hinni mindenféle áltudományos szarban, ahogyan a végstádiumos rákosok egy része mindenféle kuruzslásban, éppen azért, mert hinni akar, a hit pedig bizonyos esetekben felülbírálja a racionalitást. Aki alvászavarral küzd, annál alighanem hasonló a szitu, esetleg kicsiben, így biztosak lehetünk benne, hogy többen vannak, akik megvennék az appot 89 cent helyett akár 5,89 euróért is, ráadásul a marketingpszichológia szabályai szerint, ami drága, attól ráadásul elvárjuk, hogy jó legyen.
Az alkalmazásnak egyébként olyannyira nem elhanyagolható a placebo-hatása, hogy nem kisebb lap, mint a Nature egyik blogja is szentelt neki egy posztot de nem kell sokat keresgélni, hogy megtaláljuk azokat a fórumokat, amikben az a téma, hogy az egész egy büdös nagy lehúzás. Egyébként mint sok más hasonló mágiát ígérő dolog, ennek a működése is jól ellenőrizhető egy kis ötletességgel: én még évekkel ezelőtt töltöttem le az appot, majd a régi és az új iPhoneomon elindítottam őket és egyszerűen egymás mellé tettem őket a polcra. Nos, hacsak nem szunyálnak kísértetek a könyvespolcomon és nem volt fél napig folyamatosan földrengés sem, amit nem éreztem, a "regisztrált" adatok alapján a polcon a könyvek eléggé jól szundíthattak, mivel mindkét eszközön megjelent egy-egy szép kis alvásgörbe, ráadásul totál különböző. A letölthető, naplózó appok közt is találtam olyat, ami elvileg a mobil mozgásszenzorainak működését precízen mutatja, a bökkenő csak az, hogy egyik-másikban még akkor is vadul pörög az gyorsulásmérő és a giroszkóp mutatója, amikor a mobil egyszerűen az asztalon van. De legalább látványos.
Az alkalmazás hasznosságában hinni akaró felhasználók egyébként zavarba ejtően sok pozitív véleményt írtak a Sleep Cycleről, aki pedig esetleg rájött a csibészségre, egyrészt alighanem önmaga előtt sem szivesen vállalja, hogy fizetett egy deka szarért, másrészt pedig alighanem nem szivesen megy szembe a többségi véleménnyel még egy egysoros névtelen review erejéig sem.
Mondanám, hogy az almás felhasználók bátran vegyék meg az appot, aztán pedig az emailen érkező számlán lévő hivatkozással azonnal jelentsék fel az az Applenek, ennek értelme mégsincs sok, hiszen ennyi még nem fogja kinyiffantani az alkalmazást, másrészt ha a vásárló eláll a vásárlástól, az Apple elvben visszafizeti a pénzt vagy sem.
Hozzáteszem, a gadgetek terén újabban tízezer fokon lángol a debilitás: a Kickstarteren például itt van ez a méregdetektáló zsebmolekulátor (!!) az Indiegogon meg egy hasonló basz a támogatottságuk szerint pedig az Isten Adta Nép nagyon szeretne hinni benne, hogy egy okoskulcstartóval kimutatható mondjuk a beginázott vodkanari. Van egy rossz hírem: most is vannak olyan hordozható eszközök, amik egy bizonyos típusú anyag(csoport)ot bizonyos közegben kimutatnak, persze a földi halandó számára megfizethetetlen áron és nem zsebben hordható méretben. Többféle anyag kimutatása, főleg ételekben már csak komolyabb eszközökkel és felszereléssel lehetséges, azt meg analitikai laboratóriumnak hívják. Na, a célra ott vannak például a spektrométerek, abból meg nem ritkák a féltonnás jószágok sem, zsebben hordhatóról meg nem tudok. Ráadásul egy ismeretlen anyag elemzésekor a kutató nagyjából sejti, hogy milyen anyagról vagy anyagcsoportról lehet szó és azt figyelembe véve izzítja be a masinákat, nem vaktában vizsgál.
Szóval kedves felhasználók! Legalább nagyon nagyjából legyünk már képbe azzal kapcsolatban, hogy például egy telefon hardveresen és szoftveresen mire lett kitalálva. Ugyan én már semmin sem lepődöm meg egy olyan világban, ahol többen beszopták, hogy az iPhonejuk frissítés után vízállóvá válik.