Kitiltottak egy kávézóból. Először is, mert sokat fogyasztott a laptopom. Aztán azért, mert túl sokat ültem egy asztalnál. Végülis meg csak úgy. Vendégszivatás felsőfokon!

Mivel Debrecenben nem volt saját internetkapcsolatom, ezért a laptopommal rendszeresen WiFi-hálózatot használtam a webre való csatlakozáshoz. Mivel tudtam, hogy a Debrecen Plázában van ingyenesen használható WiFi, hogy így néhány hete többször az ott lévő egyetlen kávézóba, a Mauricio Kávézóba mentem, ha kellett. Mivel a notebookomhoz nincs akkumlátor, ezért kénytelen voltam mindig ahhoz az asztalhoz ülni, aminek a közelében van egy 220 V-os csatlakozó, ott a laptop adaptere csatlakoztatható.

2-3 hét után az egyik felszolgáló fizetés után atombunkó stílusban megjegyezte, hogy ők nem internet kávézóként működnek. Erre adekvát módon megkérdeztem, hogy ez számomra mit jelent. A srác anyanyelvi-nyelvhelyességi problémái leküzdésén keresztül arra próbált utalgatni, hogy hát fogyasztom az áramot (!!), miközben amolyan prózai kifejezőeszközként használta minden második mondatában, hogy "nem gecizésből mondom". Erre persze megkérdeztem, hogy ez a vélemény mennyire fedi a főnök  véleményét, amire egy emberszabásúhoz képest jelentős reakcióidő után azt a választ kaptam, hogy biztosan fedni fogja. A sutaságánál is pofátlanabb célzás végighallgatása után arra kértem a gyereket, hogy amint a hely vezetője vagy tulajdonosa bent lesz, szóljon, lévén ezt tőle szeretném hallani. Az egész teljesen komolytalannak tűnt.

A dolog hátterében azt érzem, hogy az ott dolgozók egy részének csalán volt a seggükben az, hogy hozzájuk hasonló korút kell kiszolgálniuk, aki "csak netezik", ezért valamit ki kellett találni, -  "na szívjon csak az az egyetemista", ha máshogy nem, a főnök előtt közösen kihazudják a tehénből a borjút azért, hogy ne ott netezzek. De még milyen ötletesek voltak? Kitalálták, hogy sokat vagyok ott, de keveset fogyasztok. l. alább

Eltelt körülbelül egy hét, majd a következő látogatásomkor, mikor elkezdtem helyezkedni  a – mindig üresen talált - konnektorközeli  asztalnál, észrevettem, hogy a 220-as csatlakozó stílusosan el van zárva egy apró dugaszolóval. Néhány másodpercig megpróbáltam kibuherálni, majd ugyanez a felszolgáló ékes szavakkal közölte, hogy "nem azért dugtuk bele, hogy kiszedd". Köszönni ugyan elfelejtett, de ahhoz már hozzászoktam, hiszen by default ilyen volt a hozzáállása és stílusa velem kapcsolatba mióta oda jártam.

Erre kértem, hogy küldjék a főnököt, mire mondta, hogy a dugaszolót maga a főnök helyezte el, aki persze elérhetetlen volt, később persze elérhető lett, csak a megfelelő módon kell keresni. Mauricio-line Kft., mint üzemeltető bejegyzett címén leginkább egy baromfiudvarhoz hasonló lepukkant kertet láttam egy-két épülettel. Az ott lévő 4-5 embertől érdeklődtem, hogy a Mauricio Kft.-t hol találom, mire kiderült, hogy ilyenről ők nem is tudnak, ami sajátos ahhoz képest, hogy a Kft. hivatalosan ide van bejelentve.

Ekkor visszaballagtam a kávézóba, ahol a működési engedély kiadását egyszerűen megtagadta a felszolgáló, amikor kértem, hogy mutassa meg.

- A működési engedélyt lennél szives megmutatni?
- Milyen dologgal vagy hogy? Mindjárt jön a főnökasszony.

Lehet, hogy valami titkos robottechnológia áll a dolog hátterében, mert amikor egy másik felszolgálótól kértem a működési engedélyt, a reakció ugyanez volt, szinte azonos szavakkal, pedig még azt is megkérdeztem, hogy a működési engedélyt ők kiadhatják-e.

Panaszkönyvezni meg fog a halál, úgyis megtagadták volna azt is. Úgy gondoltam, hogy ahelyett, hogy sült hülyék előtt elkezdenék dobálózni a jogaimmal, inkább várok. A főnökasszony meg is jelent, bemutatkozott, majd praktikusan a többi vendégtől tisztes távban leültünk megvitatni a kialakult konstellációt.

Azon az asztalon, amihez leültünk, kint volt a diktafonom és a mobilom. Megkérdeztem, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy a beszélgetésről hangfelvétel készüljön, a válasz persze az volt, hogy nem. Bárkinek, aki akár minimális mértékben is ismeri a sajtó természetét, annak világos, hogy ez mit jelent: a másik fél, oltári "bölcseket" készül mondani, de azért nem vállalja, hogy tőle származik.

A droidság magas foka azonban nem merült ki ennyiben, már a beszélgetés kezdetén azzal a debil kéréssel indított, hogy szeretné látni a diktafont, hogy ki van-e kapcsolva, megmutattam és el is tettem a táskámba. Na de mi történt ez után? Tündérbogaram  megkért, hogy az asztalon lévő mobilomat is tegyem el, hiszen elvileg azzal is készíthető hangfelvétel. Könnyel lehet, hogy jobban megértettük volna egymást, ha én is átvedlek plázadroidba azzal a szöveggel, hogy nekem meg jogom van a telefonomat az asztalnak azon részén tartani, amelyiken csak akarom, de illedelmes gyerkőc lévén azt is a táskámba dobtam. Amikor megkérdeztem tőle, hogy "azért nem járul hozzá, mert nem vállalja, amit mond?", arra sommásan-kiszeltündésen valami olyasmit válaszolt, hogy mert joga van hozzá, aminél nem sok szarabb választ tudok elképzelni egy ilyen, hitelességre utaló kérdésnél.

A lényegi probléma gyors felvázolásaként kérdeztem, hogy végül mi is volt az oka a konnektor-eldugaszoló akciónak. A válasz az volt, hogy áramot fogyaszt a gépem, ez pedig benne van a rezsijükben. Kérdeztem, hogy szerinte a 25 W teljesítményű laptop mekkora többletrezsit jelent számukra a jelenlegi kW/h árak alapján. Miután rájött, hogy mekkora sötét hülyeséget mondott, gyorsan steppelt a következő indokra és mondta, hogy hallomása szerint délelőtt 10-től zárásig vagyok a kávézóban, ehhez képest keveset fogyasztok, így ez nekik deficites. Mindenesetre részéről ez volt az egész beszélgetés refrénje, mert szinte mindegy, hogy mit kérdeztem, ez a hülyeség toposzként kísértett végig a válaszaiban.

Hogy mennyire voltam deficites vendég? Konkrétan borravalóval együtt átlagosan 1000-2000 forintot hagytam ott 1-2 órás ottlétem alatt minden alkalommal, ami semmiképp sem mondható kis summának egy vidéki kávézó esetén. Mindez persze teljesen mellékes volt, mert kiderült, hogy a fogyasztásommal és az ott töltött idővel kapcsolatban a saját alkalmazottai (!!) tájékoztatták félre. Ez mindenesetre sajátos munkaköri morált és etikai értékrendet sejtet. Na meg sajátos vezetői kvalitást.

A sokatvanott-felvetésére válaszként mondtam, hogy egy-két eset kivételével sosem voltam bent a kávézóban netezni 1-2 óránál huzamosabb ideig és valószínűtlennek tartom, hogy az idő arányában kevesebbet hagytam volna ott, mint bármelyik másik vendég. Ha több ideig voltam bent, azzal arányosan annyival többet is rendeltem. Peddzegettem, hogy szerinte mennyi pénzt hagytam ott az elmúlt néhány hétben, amire természetesen nem tudott válaszolni, ezért nem is feszegettem tovább a topicot.

A főnök tényként kezelte azt, hogy egész nap ott vagyok és valami megfoghatatlan logikai defekt révén még az is becsúszott, hogy lefoglalok egy asztalt, így más vendég nem jutna helyhez.

Erre megjegyeztem, hogy még soha nem láttam, hogy teltház lett volna, így én valakit is kitúrnék az ottlétemmel. A válasz az volt, hogy biztos mindig véletlenül akkor jöttem, amikor pont nem voltak sokan. Na most akkor hogy is van ez? Ha tényleg olyan irdatlan sok időt töltöttem volna ott, biztosan láttam volna legalább egyszer teltházat. Ezt nem dobtam be, mert egy nyilvánvaló ostobaságra racionálisan érvelve valami még bornítabb hülyeséget kaptam volna válaszként.

A beszélgetés vége felé mondtam, hogy ha ők, saját jogkörükön belül ellehetetlenítik, hogy ott netezzek, én mindezt a saját jogkörömön belül egyszerűen megírom. Mire bogaram egyenesen azzal kezdett dobálózni, hogy ezzel megfenyegettem (!!) őket. Well, ha egy jól fizető vendéggel kicsinyes módon kibasznak, hülyének nézik, majd az illető ezt megírja, az fenyegetésnek számít, akkor azt mondom, hogy értelmezés kérdése a dolog, szóval fenyegetek ezerrel vazze'!

Szakállas újságírói trükként, amikor a beszélgetés végén bedobtam azt a varázsigét, hogy "a nevét legyen kedves még egyszer", még annál is kreténebb választ kaptam, mint ami tőle várható volt a korábban elhangzottak alapján: "Nem vagyok köteles megmondani". Köszönjük drága, ezzel gyakorlatilag megtagadta önmagát nyilatkozatostól, kávézóstól, mindenestől hiszen az alkalmazottjai gyakorlatát követve egyszerűen nem volt hajlandó vállalni azt, amit mond. Így elkönyveltem magamban, hogy a kávézó személyzete amolyan nem-hozzájárulós állatfaj, de sebaj, ha arról van szó, hogy esetleg a blogomra kerül az anyag, belinkelem egy közösségi hálón lévő profiljukat képpel együtt, hiszen ott az adatszolgáltatás teljesen önkéntes, így már nem érvényesíthető a „nem járulok hozzá"-duma.

Mi lesz a következő lépés? Rajzszögeket szórnak annak a vendégnek a segge alá, akinek nem tetszik a pofája? A kávézóénál már csak az lett volna szarrágóbb és infantilisabb módszer, ha nem műanyag dugasszal, hanem mondjuk rágóval gyömöszölik el a konnektort. Mivel a plázában ez az egyetlen kávézó, gyakorlatilag visszaéltek monopol helyzetükkel, közvetve sértve az esélyegyenlőséget is, hiszen ilyen módon én nem tudok ott neteni, mint a többi vendég.

Óóóó, Magyarország! Óóóó, Mauricio! Óóóó, Icuka drága!  

• UPDATE

  A közérdekű témában készült írásaim tárhelyéről a cikk mirrorját 7049 olvasó után töröltem [mivel az írás nem közérdekű]