ismét itt

Néhány év kihagyás után ismét a bloghu-n is! Lesz itt kérem hír, nanogrammban mért vélemény, okosságok, minden, mint a búcsúban! Tessék, csak tessék!

See also...

About

 

bardóczi ákos CV site

 

 

daily tweets from bardóczi Follow me @bardoczi

 

 

LinkedIN - ákos bardóczi LinkedIN

 

 

My stuff on the web

 

 

bardoczi.blog.hu bardóczi in da bloghu

 

 

bardóczi ákos postr áko.s @Post.r

 

 

blog.bardoczi.net bardóczi Tumblarity

 

 

science.bardoczi.net I'm, the bookworm

 

 

ákos*Blog*Spotting ákos*Blogspotting

 

 

bardóczi on Wordpress bardóczi on Wordpress

 

 

My Quora blog My Quora blog

 

 

LiveJournal brainstroms from me ákos Journal

 

 

Stay connected!

 

 

ákos on Google+ follow me on Google+

 

 

ákos VKontakte ákos VKontakte

 

 

ask me anything! Ask difficult questions on InnoCentive

 

 

My Quora blog Ask me anything on Quora

 

 

 

ResearchGate sciencific network Researchgate connect

 

 

More great stuffs

 

 

Are you ELEQT member? Feel free to connect me! ELEQT

 

 

BoaW my BestOfAllWorlds profile

 

 

bardóczi ákos on ASW my ASW profile

 

 

Expatriate Community for Expats worldwide InterNations.org

 

 

Old school contact:
akos@cerp.ch
PGP-fingerprint:
B29C CF16 B1AA 13FC 54E4 A912 D720 4E1C 899A 6E0C





Hirdetés


ICT és társadalom: mítoszok és a valóság

2014.03.06. 09:57 | bardóczi ákos | Szólj hozzá!

Címkék: tudomány social media ICT

Ha arról van szó, hogy mi volt a 90-es évek egyik legrémesebb közhelye, én biztos, hogy arra szavaznék, ami egyik témája ennek a blogposztnak: a net eltünteti a földrajzi határokat, közelebb hozza egymáshoz az embereket, növeli a hatékonyságot és időt takarít meg. Legalábbis ezt mondták a jósdákban. Nem így lett, mivel kihagytak a képletből egy igen fontos paramétert: az embert.

Egyik ismerősömet szórakoztattam vele nemrég, hogy a net lehetőségei ellenére talán még sosem volt ennyire atomizált a társadalom olyan értelemben, hogy akiknek a szocializációs skilljeik egyébként is jók voltak, nem lettek jobbak a közösségi web kiterjedésével sem, viszont talán sosem volt ennyi magányos ember, ők viszont de facto még magányosabbak lettek. Ezen kívül, még tudatos felhasználói szokásokat feltételezve is égtelen mennyiségű időt forgácsolunk szét értelmetlen, de az adott pillanatban szórakoztató tartalmak fogyasztásával vagy egyszerűen csak a webhulladék kerülgetésével. A net ilyen téren elbukott, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne értelmesen használni, de hogy az idő döntő részében értelmes használatról szó sincs a nagy átlagot tekintve, abban teljesen biztos vagyok.

A trend alighanem nem fog változni, a sok lehetséges magyarázat közül egyet vázolok fel. Még egy néhány évvel ezelőtti, Csányi Vilmos etológussal készített interjúban elmondta a prof, hogy a tévét nézve, aztán azt vették észre, hogy az összes tartalom úgy van összeállítva, hogy valami robban, csattan, de minimum villan, lényeg, hogy felkeltse a figyelmet 3-4 másodpercig, majd miután egy lecsengett, jön is a következő inger, ami az élményt jelenti etológiai szinten. Ilyen téren semmiben sem különbözik az emberi faj több közeli főemlőstől, amik egyedeinek a figyelmét hasonlóan néhány másodpercig fenn lehet tartani, majd bedobni egy-egy új ingert, azt élvezik a legjobban. Ne menjünk messzebbre, mint a képi viccblogok: a felhasználó megnézi, röhög, esetleg megosztja, aztán gördít tovább. És ezzel eszelős mennyiségű idő és energia megy el, amit alighanem lehetne értelmesebb dologra is fordítani.

Ami személyközti kapcsolatokat illeti, azt hihetnénk, hogy pl. a netes társkeresős-ismerkedős oldalak könnyebbé tették a felhasználók számára az ismerkedést. Egy minimális szinten, talán. Viszont mégsem jelentett áttörést az emberi kapcsolatok kialakítása terén, lévén, hogy amikor valaki megnézi a felhozatalt egy bizonyos korcsoportban, esetleg az ún. döntési fáradtság és a túl nagy választék miatt az energiatakarékos tudat két alternatíva közt kell, hogy döntsön: az egyik lehetséges döntés, hogy teljesen felszínesen választ valakit, akivel persze majd vagy összejön valami vagy nem vagy egész egyszerűen nem tud dönteni a túl nagy választék miatt [see also: Baumeister et al.], holott potenciálisan nagyságrendekkel több felhasználóval léphet kapcsolatba, mint amennyivel egyáltalán lenne ideje beszélni egy való életbeli bulin.

Tegnap néztem Meskó Berci aka Dr. Twitter egyik videóját, amiben arról beszél, hogy a ICT (információs- és kommunikációs technológiák) megoldások tejesen átformálhatják és hatékonyabbá tehetik az orvos-beteg kapcsolatot.

Az orvos-beteg kapcsolat tehát az orvoslásban legalább olyan fontos, mint a megfelelő terápiás eszközök kiválasztása. Meskó Berci szakértelméhez nem férhet kétség, de meg kell vallanom, hogy ezt a videót a fejemet csóválva megmosolyogtam. Még évekkel ezelőttt szó volt róla, hogy néhányan informatikus hallgatóknak (!!) a FB-csoport helyett összekalapálunk pár szaktársammal egy olyan intranetet, ami on-line forráskód tesztelést tesz lehetővé, van egy wikipedia-szerű része és a hallgatók ingyen annyi SMS-t küldhetnek egymás közt, amennyit csak akarnak, stb. [raádásul egyetemistaként saját szaktársaimnak csináltuk volna, ingyen] Nagyon gyorsan kiderül, hogy fölösleges vele fáradni, mert egyszerűen nincs rá igény, holott informatikus hallgatókról volt szó.

Visszatérve Dr. Twitterre: amit ő felvázol, egy lehetőség. Viszont kéretik észrevenni, hogy a megfelelő infrastruktúra és kütyük már évek óta rendelkezésre állnak és - mondjuk úgy - fejlettebb netes kultúrákban használják is, amit Magyarországon konkrétan nem tudok elképzelni belátható időn belül, legalábbis általánosan elterjedten nem. Pontosan persze nem tudom, hogy Berci miért tette át törzshelyét a Semmelweis Egyetemre, de tippem azért van, esetleg ha nagyobb lenne rá igény Debrecenben, ott, ahol ő ennek a témának a prófétája lett, alighanem maradt volna, viszont a klinikusok jókora része, hangsúlyozom, hogy kimondottan ilyen téren egész egyszerűen ostoba buflák nem eléggé involvált abban, hogy megismerjen új eszközöket. 

Persze nagyon remélem, hogy a web 2 és az orvoslás kapcsolata valamikor csak-csak kiterjed, de valljuk be: nem lesz egyszerű versenyre kelni azzal az égtelen mennyiségű, sokkal könnyebben emészhető ingerrel, ami árad at UTP-kábelből vagy éppenséggel jön a wifin. És így van ez minden más értelmes dologgal, például a kifinomult e-learning rendszerekkel is, amiknek szintén értelmetlen baromságokkal kell versenyre kelniük a felhasználók figyelméért és idejéért folytatott harcban.

Nemrég olvastam újra Bőgel György Informatikai elvárások, üzleti megoldások című könyvét, ami után megerősödött bennem a tudat, hogy a net olyan területeken kap nagyobb szerepet, ahol látványosabb a hatékonyság növekedése és az időmegtakarítás, úgymond könnyen forintostható, közvetlenül látszik a haszna. Ez a "közvetlenül látható idő és pénz" faktor egy-egy területen minél kisebb - már ha értelmes felhasználási területekről van szó - azaz e-learning, igényes tartalomszolgáltatás, tudásmegosztás, na, ott aztán fel kell kötni a gatyát, a felhasználók és döntéshozók kegyeinek elnyeréséhez, mert még az sem elég, ha egy nagy-nagy szervezet az ügy mellé áll sok-sok pénzzel, mivel az is csak időlegesen növelheti a net valamilyen specifikus felhasználási területén.

Amikor úgy általában azt emlegettem, hogy A Net Felhasználása, mindezt tág értelmeben gondoltam. Azaz ide tartozik az is, hogy egy közepes méretű szervezet mennyire hajlandó minél több mindent úgymond netesíteni, de az is, hogy az otthon ülő felhasználó mennyire hajlamos az idejét értelmesebb területeken hasznáni a netet, mint mondjuk az Angry Birdsöt nyomkodni. Ami az első esetet illeti, az egy más téma, hogy akár ERP, akár CRM, akár elektronikus tanulmányi rendszer, ugyanúgy lehet példás és balfék módon kivitelezve. Elrettentő példaként írom, hogy az egyik nagy hazai egyetemen a Neptunt sikerült olyan hülyén bevezetni, hogy az gyakorlatilag nemhogy lecsökkentette volna, hanem megduplázta az adminisztráció egy részét, mivel az oktatóknak az osztályzatokat a papír alapú indexbe is fel kellett vezetni és a Neptunba szintén, nem kevés munkát adva a TO-s néniknek, akik ellenörizhették, hogy minden klappol-e, mondjuk jobb dolguk tényleg nem volt :D Visszautalva arra, amit korábban írtam, vegyük észre, hogy egy ICT rendszer hülye módon történő bevezetése annál valószínűbb [mivel kisebb a közvetlen látható tétje], minél kevésbe látszódik meg a hibás működéséből adódó pénz-, energia- és időveszteség! És persze ha tipikusan hülyén vezeetik be, kevésbé terjed. Ez a magyarázat arra, hogy az ITC felhasználása terén miért van évtizedekkel előrrébb egy pénzintézet vagy telekom-szolgáltató, mint hasonló méretű közintézmény, de önmagában gyenge magyarázat az, hogy az egyik helyen van rá pénz, a másik helyen meg nincs a normális ICT-re.

Ami a személyes felhasználást illeti, az a szolgáltatás, aminek a felülete izeg-mozog-villog-csipog, a felhasználótól visszajelzést vár és meg is jutalmazza érte [pl. egy másik felhasználó által adott lájkkal] még akkor is rendkívül népszerű lesz, ha egyébként a rajta keresztül megszerezhető információ nagyrésze tényleg webhulladék és más téren sem tud túl sokat adni a felhasználónak hosszabb távon. Azaz mondjuk facebookozni is lehet értelmesen, ha szükség esetén kiirtod az ismerőseid hülyeségeket posztoló háromnegyedét vagy egyéb módon szűröd a tartalmat.

Ahogy pedig egyre több időt zabálnak fel az "instant-reward" játékok, közösségi szolgáltatások, annál jobban kell mindenkinek egyénileg figyelnie rá, hogy mire fordítja az időt. Az internet ugyanis az, amire felhasználjuk, amivé tesszük.

So, szavazz Bercire, érdemes.

Bolyai-díj 2009 - tegyék meg tétjeiket!

2009.05.20. 22:00 | bardóczi ákos | 2 komment

Címkék: tudomány bolyai díj

2009. május 24-én este ötödik alkalommal adják át a Bolyai-díjat a Nemzeti Színházban. Kik lehetnek rá esélyesek? Tippeljenek, tegyék meg tétjeiket!

A 2009-es Bolyai-díjas kiválasztásával kapcsolatban az alapítók ismét egy független díjbizottságot kértek fel, amelynek idén fővédnöke Sólyom László köztársasági elnök, míg a Magyar Tudományos Akadémia a díjbizottság felét delegálja, 7 tagot.

A díjbizottság teljes összetétele mindenesetre nem ismert, ahogy az is feltűnő lehet, hogy a 2007-es díjátadóhoz hasonlóan idén is rendkívül későn derült ki, hogy mikor lesz maga az esemény. Vannak dolgok, amiket előre biztosan lehet tudni, van, ami csak sejthető. Biztos, hogy a ceremóniára meghívást kapnak a magyar közélet és tudomány kiemelkedő személyiségei, kutatók, művészek, olimpiai bajnokok és a politikai elit meghatározó szereplői. Az, hogy a nemzet Viktora el sem jön, ha nem lehet jelen miniszterelnöki minőségben, majdnem olyan biztos, mint hogy a helyszínre ezúttal a töltött lőfegyveren, dobókésen és tojáson kívül idei újításként élő libát sem lehet majd bevinni. Megjósolni a leendő díjazottat viszont már korántsem ilyen egyszerű.

A díjbizottság ezúttal is teljes titokban dolgozott, az pedig gyanítható, hogy csak hangulati tuning céljából választottak be két olyan extra nehézsúlyú jellemkomikumot, mint Fodor "internetkettő" István és Bendzsel "Bendzsi" Miklós. Ahogy arról korábban írtam, az előbbi szimplán csak irritáló bohóc, míg az utóbbiban azért legalább az szórakoztató, hogy külsőre olyan, mint Benny Hill fénykorában. Sebaj, sok vizet nem zavar egyik sem, abban pedig őszintén bízhatunk, hogy a díjbizottság többi tagja teljes szakértelmével, felelősen dönt.

A Bolyai-díj küldetésnyilatkozatából, az eddigi díjazottak összetételéből és az aktuális tudománypolitikai környezet alapján sejthető, hogy kik lehetnek esélyesek a díjra, amint az is, hogy kik azok, akik esélyesek lennének rá tudományos teljesítményük alapján, mégsem kaphatják meg.  Ezen szempontok alapján állítottam össze saját listámat, szigorúan ábécésorrendben.

Ismerjék meg Bolyai-díjas kaliberű kutatóink besztofját, majd kommenteljenek!

Beck Mihály – a Debreceni Egyetem most 80 éves professor emeritusa a mai napig aktívan folytatja kutatásait. Eredetileg kutatási területeinek mainstreamje a koordinációs kémia és a reakciókinetika, munkássága azonban jóval túlmutat a fizikai kémia és a kémia határain is. Többször felszólalt az áltudományok ellen, ezenkívül a tudományelmélet egyik meghatározó alakja.

 

 



Csányi Vilmos – a nemrég nyugdíjba vonult, eredetileg molekuláris biológiai kutatásokat végző tudós mára a világ egyik legismertebb etológusa. Amit viszont sokan nem tudnak, hogy Csányi prof. az evolúciós rendszerelmélet és a kulturális evolúció terén is kiemelkedő értékű kutatásokat végzett. Csányi Vilmos a mai napig több-kevesebb svunggal részt vesz a magyar tudományos élet alakításában, és – ami fontos – ismeretterjesztő írásaival is felmérhetetlenül sokat tett nemzedékek tudományos gondolkodásának alakításáért. 
 


Csermely Péter életrajza és publikációs listája hosszából adódóan majdnem legyilkolja a böngészőprogramot. A kiugróan magas impaktfaktorral és idézettséggel rendelkező professzor Magyarország egyik legtermékenyebb kutatója, aki a stresszfehérjéken végzett kutatásai mellett még a 90-es években indított útjára egy példátlan, töretlenül sikeres mozgalmat, amely a kutatni vágyó középiskolásoknak ad olyan lehetőséget, ami világviszonylatban is ritka: szerte a világon kapcsolódhatnak be a legkülönfélébb kutatócsoportok munkájába. Az utóbbi éveket hálózatok tanulmányozásával töltötte; az így kapott, egyre finomodó hálózatmodellek pedig adaptálhatóságuk révén segíthetnek biológiai, társadalmi, informatikai és más hálózatok jobb megértésében. Ilyen irányú kutatásai miatt tevékenysége felbecsülhetetlen jelentőségű.

Falus András már két évvel ezelőtt is Bolyai-gyanús volt. Az ismert immunológus professzor vérprofi csapatjátékos, többek közt a Semmelweis Genomikai Hálózat szervezője. A konvencionális immunológia művelése mellett az utóbbi években a system biology [rendszerszemléletű biológia kb.] szemlélet fontosságát hangsúlyozza. Ez pedig ismét egy lépés részéről abba az irányba, hogy egyre szorosabb kooperációs kapcsolatok alakuljanak ki különböző tudományágak művelői közt, aminek közvetlen velejárója maguknak a tudományágaknak az összefonódása is. 
 


Fésüs László – a debreceni orvosprofesszor neve már az MTA elnökválasztásánál is felröppent. Meggyőződésem, hogy Fésüsnek kulcsszerepe volt abban, hogy a Debreceni Egyetem idejében felismerte a korszerű molekuláris biológiai módszerek jelentőségét, ennek megfelelően alakította az orvosképzést is. Fésüs vezetésével a debreceniek nem csak követik, de alakítják is a molekuláris biológiai kutatások trendjeit.  

 



Ferge Zsuzsa a mai napig aktívan kutat, nélküle Magyarországon nem jelentek volna meg korszerű szociológiai mérési módszerek. Aki már hallgatott előadást a professzor asszonytól, vagy beszélt vele, annak azonnal szembetűnő a kutató elképesztően széles látóköre. Ferge Zsuzsa az a ritka bölcsész végzettségű kutató, aki ismeretlen társaságban lazán matematikusnak blöffölhetné magát anélkül, hogy azt bárki is észrevenné egy tudományos beszélgetés közben.
 

 


Furka Árpád az ELTE kémiaprofesszoraként egy teljesen új tudományterületet hívott életre, ami új perspektívákat nyithat a vegyületek mesterséges szintézisében. A kombinatorikus kémia, ami egy új vegyületszintetizálási eljárás gyakorlatát is magába foglalja, lehetővé teszi akár óriási méretű szerves vegyületek, így pl. peptidek szintézisét is. Ilyen méretű bioorganikus vegyületek mesterséges előállítása néhány évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem volt lehetséges. 

Hámori József neurobiológusként alaposan kiveszi a részét az alapkutatáson túl az oktatásból és az ismeretterjesztésből egyaránt. Azon túl, hogy klinikai szempontból is belátható időn belül felhasználható felfedezéseket tesz az idegrendszer működésének teljesebb megértésével kapcsolatban, többeket ráébreszthet a multidiszciplináris gondolkodás fontosságára. (L. pl. Agy, hit, számítógép c. ismeretterjesztő könyvét.)
 

 


Heller Ágnes, a filozófustársadalom legtöbb nagymamás allűrrel rendelkező kutatója mára kevésbé aktív, így valószínűleg nem kaphat Bolyai-díjat. Ha mégis megtörténne, a magyar közhangulatot ismerve a hétfői tudósítások terjedelme megsokszorozódna a korábbi Bolyai-díjasokról szóló tudósításokhoz képest: lenne  egy raklap sajtódroid, aki azonnal támadná azért, mert éppenséggel nem tartozik ehhez vagy ahhoz a politikai oldalhoz. Tudományos munkássága miatt azonban mégis ebben a felsorolásban a helye. 
 

 


Nagy László, a Debreceni Egyetem OEC Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének professzora 41 éves korában lett az MTA levelező tagja. A genomikával turbósított immunológia területén végzett tevékenysége alapján már viszonylag fiatal korában kivívta magának a nemzetközi elismerést.  
 

 


Kopp Mária általános orvosi, majd pszichológusi diplomájának megszerzését követően több színtéren kapcsolódott be a magatartástudományokba. Kopp Mária a kezdetektől a mai napig egységes egészként tudja vizsgálni a mentális jelenségeket és megbetegedéseket epidemológiai, pszichofiziológiai és pszichológiai szemszögből egyaránt. Nagyon kevés kutató van, aki saját kutatásának tárgyát ennyire sokrétűen képes szemlélni.

 



Pléh Csaba – pályája során kognitív tudományok sokaságát érintette, kutatásának fősodrában a kognitív pszichológiai modellek összehasonlítása mellett a pszicholingvisztika található; ma a BME tanára. Ha nem akarom megkímélni az Olvasót egy hülye szóvicctől, azt mondom, hogy Pléh Csaba az abszolút bölcsészmérnök. Pszichológusi, majd alkalmazott nyelvészeti diplomával a kognitív tudományok mellett kötelezte el magát. Bölcsészmérnök, ti. a kognitív tudományok, ezen belül is  a kognitív pszichológia paradigmájának lényege, hogy szemben a pszichológia számos más paradigmájával, nem enged semmiféle ellentmondást, gyakorlatilag minden olyan hipotézist elvet, ami nem igazolható egyértelműen kísérletileg vagy azzal egyenértékű módon. Ahogy az a pszichológia történetéből szépen kitűnik, hasznosítható, a következetes kutatást és a gyakorlatban hatékonyabban használható módszereket a kognitív pszichológia szolgáltathatja (ami persze nem jelenti azt, hogy olyan paradigmák egy az egyben létjogosultságukat veszítenék, amelyek egyes megállapításain már egy-egy olvasottabb középiskolás is felkacag – gondolok itt a pszichoanalízisre).
Vegytiszta magatartástudományra tehát szükség van!

Charles Simonyi kezdetben a Microsoft, majd a Xerox kutatójaként elkészítette a világ első WYSIWYG (what you see is what you get) szerkesztőjét, azaz az olyan szerkesztőfelületek ősét, amilyenben Ön a blogbejegyzéseit szerkeszti. A Microsoft kutatójaként a mára legismertebb táblázatkezelő, illetve szövegszerkesztő program, az Excel és a Word fejlesztésének szintén meghatározó alakja volt. Felsorolni is sok lenne azokat a helyeket, ahol kutatóként időt töltött. Mindenesetre azért biztosan NEM kap Bolyai-díjat, mert nem Magyarországon tevékenykedik. 
 


Sótonyi Péterrel kapcsolatban nehéz lenne olyan sikert említeni, amit ne ért volna el a saját tudományterületén belül. Nem, itt most nem csak arra gondolok, hogy ritkán jelenik meg a könyvpiacon olyan kötet, aminek az átlapozása után 10-ből legalábbb 5 olvasó nem tud majd aludni. Az igazságügyi orvostan nem csak ementálivá lőtt maffiózók hulláiról, méhüket felpumpáló apácákról és hasonló jópofaságokról szól – az igazságügyi orvostan az a tudomány, amit már születésétől fogva az interdiszciplinaritás jellemzett. Ezenkívül a SOTE kutatóprofesszora számos nemzetközi igazságügyi szervezet tagja. 
 


Trócsányi Zoltán most, 48 évesen a Debreceni Egyetem második legmagasabb impaktfaktorral rendelkező kutatója, az MTA ATOMKI és a Kísérleti Fizikai Tanszék atomfizikusa. Igencsak nagy játékos, ha kutatásról és kutatási eredmények közzétételéről van szó; a publikációs lista végigolvasásával ne is próbálkozzon, nekem sem sikerült.

Ha korábban azt mondtuk, hogy az MTA ATOMKI a magyar CERN, maholnap megfordíthatjuk a metaforát: a CERN a svájci ATOMKI.
 


Venetianer Pál ugyan nem tud olyan blackmetálosba hajló hörgést prezentálni, mint James Watson, de szintén azon kevés kutatók egyike, akik a tudományág megszületésétől kezdve követték a molekuláris biológia és módszereinek fejlődését – s ő hozzátett ahhoz úgy, hogy annak társadalmi hasznosíthatóságáról és bioetikai kérdéseiről sem feledkezett meg. Jól tudjuk, hogy ma nagyon trendi fikázni a géntechnikát gyomoridegből, Venetianer professzor viszont azon kevés hardcore biológusok közé tartozik, akik mindig készek kiállni a géntechnikával kapcsolatos észérvek mellett, akármekkora bizarr baromsággal is támadják őket. A mai világban ugyanis a GMO társadalmi elfogadottsága nem evidens, azért dolgozni kell… 

Vicsek Tamás Csermely Péterhez hasonlóan hálózatokban, összetett rendszermodellekben utazik. Nem lennék meglepve, ha még az sem tudná egy mondatban összefoglalni Vicsek kutatómunkájának lényegét igazán, aki nap mint nap vele dolgozik. Minden mindennel összefügg, amit mondjuk eddig is tudtunk, de ez csak akkor használható a tudomány számára, ha megfelelő modellekkel alá van támasztva. 

 


Valaki más? – A felsoroltakon kívül van még a mai Bolyai-díjasokhoz hasonló jelentőségű kutató az országban, viszont érdeklődésemből adódóan a természettudományos szféra belügyeire kicsit nagyobb a rálátásom, míg a társadalomtudományok területének meghatározó arcait szinte egyáltalán nem ismerem. A Bolyai-díj tudományágtól független ugyan, az eddigi díjazottakból három természettudományi területhez kötődik, míg egy matematikus. Amire viszont felhívnám a figyelmet, hogy mindenféle esetlegesen felmerülő „biztos tipp” egyszerű kultúrhoax, a tényleges díjazott kiléte csak vasárnap este derül ki. Én ugyan nem vagyok sem kiemelkedő kutató, sem olimpikon, sem a politikai elit tagja – ez utóbbiért hála az Istennek –, a díjátadóra én is meghívást kapok [a Bolyai Műhely tagjaként], az eseményről pedig hétfőn számolok be. Persze ahogy szoktam mondani, az is simán elképzelhető, hogy nem.

A további Bolyai-gyanús kutatókról szóló információt, ami elkerülte a figyelmem, kommentben és e-mailen várom!

Ezenkívül a blogomon lehet szavazni arról, hogy előreláthatólag melyik sajtóorgánum képviselője fogja a legégetőbb droidságot kérdezni az idei díjátadót követő sajtótájékoztatón, és arról is, hogy legyen-e „Melyik Bolyai-díjasra hasonlítasz?” Facebook-alkalmazás. Kattintásra fel!